Havi archív: szeptember, 2016

Rágódunk, évődünk, bizonytalankodunk, gondolkodunk és toporgunk egy helyben.Álmatlan éjszakákon át forgolódunk, és latolgatjuk a lehetséges következményeket. Vannak, akik magukban őrlődnek, vannak, akik mások véleményére kíváncsiak, vannak, akik másokra ruháznák döntésüket, és vannak, akik egész egyszerűen homokba dugják a fejüket, és konzerválják a meglévőt. Megfigyelted már magad, hogy egy-egy élethelyzetben mennyi időt töltesz egy döntés meghozatalával? Megfigyelted már magad, hogyan is jutsz el egy döntés meghozataláig? Milyen fázisokon mész keresztül? Milyen tényezők befolyásolnak? Kiknek a véleményére adsz és mennyire hatnak rád? És megfigyelted már magad, milyen érzéssel tölt el, ha meghozol egy döntés? És milyen érzés, ha mégsem döntesz, és hagyod elsikkadni a dolgokat?

A döntéshez bátorság kell, hiszen azzal ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és ismeretlen vizekre kell eveznünk. Szembe kell mennünk a megszokásokkal, és ezt nem biztos, hogy a környezetünk is jó néven veszi. Viszont ha nem döntünk, nem változik semmi. Ezt be kell látnunk! A változás mindig rajtunk múlik! Nem máson, nem azon, hogy a társunk majd máshogy fog viselkedni, hogy a főnökünk majd megértőbb lesz, hogy az üzleti partnereink majd többet rendelnek, hogy a bolti eladó majd többet mosolyog, vagy megnyerjük a lottó főnyereményt. Nem, nem várhatunk arra, hogy az életünk körülményei változnak majd és ettől nekünk jobb lesz. Attól lesz jobb, ha mi változtatunk. Ehhez pedig döntést, döntéseket kell hoznunk.

Felkészültél? Mert ha végre meghoztad a döntésedet – legyen szó bármiről, akkor kötelezd is el magad mellette. Ne nézz hátra, vállald a felelősséget érte, és menj előre! Szoktál rágódni azon, hogy biztosan jól döntöttél-e? Ha igen, akkor tudnod kell, hogy még mindig nem döntöttél. Ekkor még csak elnéztél abba az irányba, amerre esetleg mennél, de az első lépéseket nem tetted meg. Sosem fogod megtudni, hogy mi történt volna, ha máshogy teszel. Ezt fogadd el. Egyszerre csak egy irányba mehetsz, és bárhogy is döntesz, hidd el, az lesz a jó irány. Még akkor is, ha utólag megbánod. Tudod miért? Mert az a tapasztalás, amit ezáltal szerzel, a fejlődésedet szolgálja. Tanulj belőle! Ne keseredj el, hanem tanulj belőle, és tedd meg a következő lépést egy másik irányba. Becsüld magad azért, mert döntést hoztál és felelősséget vállaltál érte! Nézz körül! Hányan és hányan nem képesek erre? Egy helyben topognak, de Te döntöttél! Végigjártad az utat, és megnézted, mi várt a végén. Légy büszke magadra, bármit is találtál az út végén!

És tudod mi a jó még abban, ha változtatsz, ha Te változol? Mások kénytelenek lesznek ehhez az új helyzethez alkalmazkodni, vagyis ők is változnak és változtatnak. Máshogy fognak viszonyulni hozzád, a helyzetedhez. Hát nem csodás? Nem tetszik ahogy a társunk viselkedik, vagy a kollégáink? Ők csak akkor fognak változtatni, ha Te változol. Hát nem éri meg a kezdeményezést magunkhoz venni? Irányítani a saját életünket?

Még valami! Csakhogy könnyebb legyen elindulni. Sokan azért torpannak meg, mert azt hiszik, egyszerre kell megélniük a változással járó minden helyzetet. De ugye tudod, hogy ez nem így van? Egyszerre csak azt az egy pillanatot kell megélned, amiben éppen benne vagy. Olyan ez mint a vezetés. Sokan félnek elindulni autóval hosszabb útra, vagy elmenni egy nagyvárosba. Megijeszti őket az a sok helyzet, ami vár rájuk – a forgalom, a sok sáv, a sebesség, az ismeretlen utcák. De ha vezetsz, mindig csak azt a szituációt kell megoldanod, amiben éppen benne vagy. Tudd, merre akarsz menni, és tekerd arra a kormányt. A többit pedig majd apránként megoldod.