Emlékszem, gyerekkoromban volt, hogy annyira féltem a sötétben, hogy még levegőt is alig kaptam. Teljesen lebénultam, és ez a bénultság még nagyobb rémületet okozott, hiszen, mi van, ha jön a betörő, a szellem, a gyilkos, stb., én meg még elszaladni sem tudok. Aztán felnőtt lettem, a szellemektől már nem félek. Sőt, kifejezetten bátornak tartom magam, aki senkitől sem fél. Csak pár dologtól. És Te? Te félsz valamitől?
Ne mondd, hogy semmitől, mert úgysem hiszem. Mindannyiunknak vannak félelmei. Van, aki a nyilvános szerepléstől fél, van, aki a haláltól, van, aki az egyedülléttől, az orvostól, a tűtől, munkahely elvesztésétől, stb. Teljesen normális, hogy vannak gyenge pontjaink, amelyek elbizonytalanítanak néha, és félelmet érzünk. Baj akkor van, ha ez az érzés elhatalmasodik, mindennapjaink részévé válik, és akadályoz a tovább lépésben. Még nagyobb a baj, ha ez nem is tudatosul bennünk, csak azt érzékeljük, hogy egy helyben toporgunk.
Mihez kezdjünk ilyenkor?
Ha már úgyis egy helyben toporgunk, akkor álljunk is meg, és figyeljünk magunkra. A félelmed úgysem szalad sehova, ha már melléd szegődött. Lehet, még észre sem vetted a jelenlétét, hatását mégis érzékeled. Hunyd be a szemed, lélegezz nyugodtan. Nézz körül, fordulj meg. Érzékeled, hogy ott van melletted. Nézz rá, lásd meg milyen. Mekkora, milyen formája van, milyen színe. Most már látod, így nem is olyan félelmetes. Kézzelfoghatóvá válik. Beszélgess vele, érezz bele, miért is jelent meg. Érezd meg a lényegét! Láthatod, hogy ő a Te részed, belőled van. És ha belőled van, akkor Te rendelkezel felette. Nézd még egy darabig és lásd, ahogy kezd megszelídülni, egyre kisebb és világosabb lesz. Egyre jelentéktelenebb majd apró kavicsként a földre hullva eltűnik.
Végül is mitől féltél? Valószínűleg olyasmitől, ami még meg sem történt. Viszont tudnod kell, hogy gondolataid által teremted a valóságod. Akár tudatában vagy, akár nem. Tudattalan gondolataid, melyeket érzelmekkel töltesz fel, ugyanúgy teremtenek, mint tudatos gondolataid, sőt! Ha félelmeidnek adsz teret, akkor azzal teremtesz! Az Univerzum számára nincs jó, vagy rossz, így nem fog különbséget tenni a gondolataid, érzelmeid között, aszerint, hogy Te jó ember vagy-e és csupa jót érdemelsz, vagy épp ártottál valakinek, ezért büntetést érdemelsz. A gondolataid a Tieid, ezért azt kapod az élettől, amit gondolsz! Nézz szembe a félelmeiddel, ne hagyd, hogy állandó kísérői legyenek az életednek!
Ha megteszed, bénultságod is megszűnik, és máris megtalálod az utat ahhoz a megoldáshoz, amely pont az ellenkezője aggodalmad tárgyának.
Csak állj meg, nézz szembe önmagaddal, érzéseiddel, félelmeiddel és máris tettél egy lépést a megoldás felé! Ha pedig úgy érzed, hogy ehhez szükséged van egy kis segítségre, akkor keress bátran!