Bár nem szeretem a ködös borongós napokat, de előfordult már, hogy világítás nélkül vezettem az esti sűrű ködben. Persze, csak pár másodpercre, csakhogy tudjam, milyen az, mikor minden irányjelző nélkül, szabadon és vakon kell előre haladnom. Nem megállni a félelemtől, hanem haladni tovább.

Márai Sándor ezt így fogalmazza. “Boldogan mentem a ködben, és ezt gondoltam: végre! Végre egyszer lehet cél és irány nélkül haladni néhány lépést e civilizált életben is, mely máskülönben amúgy is aggasztóan célirányos. Végre néhány perc, egy nagyváros életében, mikor ismeretlen erő felold mindent, ami anyagszerű, s a város átadja magát e különös játéknak, mely kissé félelmes és veszélyes is. Túl szabályosan élünk. Az embereket meg kell tanítani arra, hogy merjék szeretni és vállalni a veszélyt és a rendkívülit. Néhány veszélyes lépés a ködben különb életérzést ad, mint ezer és ezer biztos, céltudatos lépés a napvilágban. Ilyen pillanatokban, mikor senkivel nem lehet találkozni az utcán, mert az emberek elvesztették a ködsapka alatt személyiségük ismertetőjeleit, végre találkozunk önmagunkkal.”

A coachingnak épp ez a lényege – megtalálni magunkban azt az erőt, bátorságot, hogy olyasmit tegyünk, ami kívül van a komfortzónánkon, még ha az félelmetesnek, veszélyesnek tűnik is. És a coachingban épp az a jó, hogy mindezt nem kell egyedül megtenned, hiszen a coach azért van, hogy mindezt biztonságban megtehesd. Az eszközök, melyeket megismersz a coachingfolyamat során, olyan erőt, és bátorságot biztosítanak Számodra, hogy nem lesznek megoldhatatlan problémák már az életedben.