STRATÉGIA ÉPÍTÉSE ÖSZTÖNÖSEN
Nemrég készítettem egy kis kutatást vállalkozók között
Kiderült, hogy a tudatos stratégia építése helyett a legtöbben inkább az ösztöneikre hallgatnak és aszerint alakítják a dolgaikat.
Azért érdekes ez a kérdés, mert az ösztön kevésbé megfogható, kicsit sem egzakt, még kevésbé mérhető dolog, mint a számok világa, ami köré a vállalkozásokat építeni szokás(?), illik(?).
Félre értés ne essék,
nem vagyok nagy tudora a számoknak, és bizony a stratégia építésében is vannak nálam sokkal, sokkal ügyesebb vállalkozók, ráadásul én is nagyon szoros barátságban vagyok az ösztöneimmel.
De! Megkülönböztetni az ösztöneinket a gondolatainktól,
az érzéseinktől bizony nagy kihívás! Az érzéseink, azok az érzéseink, amelyeknek kevésbé vagyunk tudatában, eléggé be tudnak kavarni az ösztöneinkre való hallgatásban. Mert lehet az a stratégiánk, hogy hallgatunk az ösztöneinkre, de akkor az ösztöneinket kell fejlesztenünk!
Mit is jelent az ösztön?
„Az ösztön a tudatalatti késztető ereje, amely egy élőlényt valamilyen cselekvésre késztet.” Wikipedia
„az érzékelő lények (állat és ember) belső készsége, mely célszerű, de öntudatlan működésekre és tevékenységekre indít.”Magyar Katolikus Lexikon
„Ösztönös erő =Megértő belátás, intuíció, kitartás, állhatatos szeretet, tiszta megérzés, messzelátás, éles hallás, a holtak elsiratása, az intuitív gyógyítás és önnön teremtő tüzünk ápolása.” Clarissa Pinkola Estes: Farkasokkal futó asszonyok
Vagyis egy belső hangot, a lelkünk, a szívünk hangját. Azt a hangot, ami a legtisztább önvalónkból érkezik, és a legbölcsebb tudást birtokolja. És ahogy írtam, lehet az a stratégiánk, hogy az ösztöneinket követjük, de ahhoz fejlesztenünk kell azt a bizonyos belső hallásunkat, a figyelmünket, a szívünkkel való kapcsolatot.
De vajon képesek vagyunk-e tisztán hallani?
Képesek vagyunk-e észrevenni?
Képesek vagyunk-e megérteni?
Képesek vagyunk-e követni?
Képesek vagyunk-e összehangolni a külső valósággal?
Olyan mérhetetlenül sok külső impulzus, inger ér minket nap, mint nap, minden percben, minden pillanatban, ami a figyelmünket kívülre irányítja, és leköti. Az ösztöneink pedig mélyen legbelül, finoman jelzik csak jelenlétüket, érzésekkel, érzelmekkel, érzetekkel körülölelve.
A gond csak az, hogy nem úgy szocializálódtunk, hogy az érzéseinkkel állandó kapcsolatban legyünk. Ha megkérdezek 10 embert, hogy adott esetben hogy érzi magát, 9 azt fogja mondani, hogy jól, vagy rosszul. Nem azt, hogy izgatott, hogy csalódott, hogy feszült, vagy félelem van benne, esetleg düh, vagy épp hála. Hanem azt, hogy jól, vagy rosszul érinti az adott helyzet.
Amíg nem vagyunk képesek
a saját érzéseinkkel őszinte, tiszta kapcsolatot létesíteni, addig hogy akarunk az ösztöneinkre hallgatni? Hogyan bízhatunk bennük, ha nem is értjük a jelzéseit?
Ráadásul az érzéseink gyakran tévútra vihetnek,
ha olyan meggyőződésekhez, hitrendszerekhez társulnak, amelyek nem a céljaink megvalósulását támogatják, hanem valamilyen korábbi sérüléshez kötődnek, vagy szüleink, őseink mára már elavult szokásrendszerét hivatottakat fenntartani.
Hallgassunk az ösztöneinkre, ez jó!
De tisztítsuk meg az utat előtte, hogy valóban képesek legyünk meghallani, megérteni a hangját! Hogy valóban képes legyenek támogatni minket az úton a céljaink felé! Hogy hogyan?
Önmegismerés, fejlődés, tanulás, tudatosság, tudatosság, tudatosság!
És tudatosság a stratégia építésben! Olyan remekül össze lehet hozni a stratégiépítést az ösztöneinkkel, csak értsük meg mindkettő sajátosságait, adjunk nekik teret, engedjük meg magunknak a fejlődést minden szinten!
Egy vállalkozás fenntartása, működtetése az egyensúlyról szól.
Ha pedig Te vagy a vezetője, akkor a Te belső egyensúlyodról szól. Arról, hogy teremtesz alkotó harmóniát a kint és bent között.
